Zlatan Ibrahimovic egy külön fogalom lehetne a futball szótárában. A támadó akár a pályán mutatott zseniális megmozdulásaival, akár durva belépőivel, akár furcsa humorával vagy csak egyszerűen híres klubhűségével, de folyton folyvást a sportmédia középpontjában szerepel. Ez alól nem volt kivétel a 2010/2011-es idény sem, ami rögtön azzal indult, hogy a korábban a Juventust és az Intert is megjárt labdarúgó mit sem törődve az ősi rivális klubok lelkivilágával, egy évnyi barcelónai kiruccanás után gondolkodás nélkül aláírt az AC Milan csapatához.

Az olasz média persze csípi az ilyet és hamar ki is figurázta Zlatan klubváltását.

Amilyen gyorsan megutálták Ibrát a vérmes Nerazzurri drukkerek, olyan gyorsan szívükbe zárták a Milan szimpatizánsai. Nem véletlen persze mindez, az egykoron még rettegett ellenfél már a Rossonerit erősítette, sőt, a hátán cipelte, egyenesen a tabella élére repítve. A svéd támadó góljai és gólpasszai élményszámba mentek, elég csak az első Milan mezben szerzett bajnoki góljára gondolnunk vagy a Brescia ellen nemes egyszerűséggel 115 km/órás sebességgel a vendégek kapujába zúdított bombájára visszaemlékeznünk, de talán a legszebb találata a Fiorentina elleni ollózós gólja volt mind közül. Hasonlóan csodás, akrobatikus mozdulattal számtalan gólt lőtt már korábban is a most 29 éves támadó, de ez nem feltétlenül tetszett mindig az olasz publikumnak. Az Ibra-varázslat a 2004-es Európa-bajnokságról speciel Olaszország búcsúját jelentette.

A gyors beilleszkedés megnyugvást hozott a malmöi születésű támadónak, levetkőzve jófiú modorát visszarázódott igazi énjébe és 2010/2011 egy jó része verekedéseitől, balhéitól, durva megmozdulásaitól volt hangos. Csapattárs vagy ellenfél?? Zlatannak mindegy

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés